Itt lenne a 2.rész,pont aznap,mint ígértem.
Jó olvasást,és ne felejtsetek el kommentelni!
xoxo:Lunana
...Mikor kicsit későn,de hazaértem,hatalmas mosoly terítette el az arcom.Nem tudom,hogy azért-e,mert egy véletlen baleset miatt,egy új barátra tettem szert,vagy mert nem csak,hogy jó fej volt a srác,de még a névjegyét is odaadta.
Idáig tudtam a történtekre gondolni,mivel a házba lépve,anya rontott elém mérgesen,amitől egyből eltűnt a jó kedvem.
-Jól vagy?-kérdezte egy kicsit haragos hangvételben.
-Persze anya.Nani mondta,hogy hazatalálok és te is látod,hogy nem tévedtem el.
-Az egy dolog!De ilyenkor kell hazavánszorogni?Éjfél van és korom sötét odakint.-mutatott az ablakra,ahol tényleg csak a lámpák fénye világított az utcán.-Be kell vallanom,hogy miután beszéltem Luke-al,tovább sétáltam és eltelt az idő.
-Anya..-kezdtem volna mentegetőzni,de megelőzött.
-Semmi anya,még nem igazán ismered a környéket és bármi történhetett volna veled.-De mégsem,mert Luke ott volt,és megvédett volna.-gondoltam magamban és újra elmosolyodtam.
-Na,tessék.Megint.Mit vigyorogsz?Történt valami amíg sétáltál?-Ha te azt tudnád?Elmondanám,de nem hinnél nekem.-morfondíroztam magamban.
-Nem,semmi.Csak örülök,hogy újra itt lehetek.
-Jól van,menj fel a szobádba és feküdj le.
-Megyek,tényleg fáradt vagyok már.
A szobámba felérve az alvás előtt még elintéztem egy telefonhívást.
-Tessék?-vette fel a vonal másik végén valaki.
-Helló,Liz beszél.-szóltam bele mosolyogva.
-Milyen Liz?
-Akit fellöktél.
-Mi?Nem ismerek semmilyen Lizt,szerintem téves lesz.
E hallatán elszomorodtam.-Hát,akkor elnézést,hogy ilyen késői órában telefonáltam.
-Ki az?Add már oda!-hallottam a másik oldalról.-Helló,itt Luke.
-Szia.Liz vagyok.Nem veled beszéltem az előbb?
-Nem,Calum vette fel a telefonom.Fogalmam sincs,hogy került hozzá.Na,mondjad mi van?
-Csa..csak kíváncsi voltam,hogy mit csinálsz?
-Nem is igaz.Hiányzott a hangom,mi?
-Mi?Dehogy!-nevettem el magam ösztönösen.
-Mindenki ezt mondja.De nem mindenkinek adom ám meg a számom.-Erre a mondatra a torkomba ugrott a szívem.Nem tudom mi van velem,mióta megismertem ezt a srácot.Fura érzés kerített hatalmába.
-É..értem-dadogtam-de válaszolnál arra a kérdésre,hogy mit csinálsz?
-Átjöttek a srácok és amíg ők videó játékoznak,addig én vacsit készítettem magamnak.
-Mért vannak nálad?
-Mert minden pénteken itt bandázunk.
-Értem.Viszont én lassan megyek,mert még ki kell pakolnom és álmos is vagyok.
-Rendben,szia és jó éjt.
-Jó éjt.-és letettük.
Amikor befeküdtem az ágyba és lenyomtam a lámpát,egyedül arra a mondatra tudtam gondolni,hogy "Hiányzott a hangom,mi?"-próbáltam elképzelni az arcát,miközben ezt mondja.Csak tegnap találkoztunk,de megjegyeztem a mosolyát és én is elmosolyodtam.-Igen,hiányzott.-mondtam bele a sötétségbe.-Nem csak a hangod,hanem te is.
Reggel felkeltem és az egyik kedvenc ruha összeállításomat vettem fel:
Reggeli helyett csak egy almát ettem,megfogtam az éppen olvasandó könyvemet és kimentem az udvarra.A nap rettenetesen sütött.Lefeküdtem a hintaágyra és belemerültem a könyvbe.Épp végeztem a fejezettel,mikor nevetésre lettem figyelmes.Felnéztem a könyvemből,és megláttam Őt.Luke-ot.További 4 ember társaságában.Köztük volt még egy olyan személy,akiről már nem szívesen beszélek.
Ahogy ők is észrevettek,odajöttek hozzám.
-Szia Liz.-köszönt Luke illedelmesen,majd a többieket is bemutatta,és ők is köszöntek.
-Szeretnénk bemutatni...-kezdte az egyikük.
-Dave.-mondtam lenézően.
-Liz.Rég nem láttuk egymást.-mosolygott magabiztosan.
-Addig volt jó az életem.-válaszoltam flegmán.
-Azért örülsz,hogy láthatsz annyi év után,nem?
-Nem,Dave,nem örülök neked.
-Ti honnan ismeritek egymást?
-Régen együtt voltam Dave-vel.
-Úgy,mint együtt-együtt?-kérdezte 'asszem Ashton.
-Igen.
-Ahogy látom,nem szívesen vagytok egymás társaságában,ezért mi jobb,ha megyünk.-mondta a festett hajú.-Örülök,hogy megismerhettelek Liz.
-Én is örültem fiúk.Dave!
-Szia Liz.-mondta Dave,majd eltűntek az utcából.
Ezek után nem igazán tudtam folytatni az olvasást,ezért úgy döntöttem,átöltözöm fürdőruhába és napozok.Mikor már vagy másfél órája süttettem magam a napon,megcsörrent a telóm.
-Halló?
-Szia,itt Luke.
-Honnan van meg a számom?
-Sydneyben vagy.A központból mindent le lehet kérni.
-Oké.És mért hívtál?Neked meg az én hangom hiányzott?-ismételtem meg a tegnapi kérdését.
-Ha-ha,nagyon vicces valaki.Szóval,az a helyzet,hogy lenne egy kis buli,amin szívesen látnánk.Érdekelne?
-Igen.Úgysincs programom a nap további részében.
-Remek.Mindjárt küldünk érted egy taxit.
-Rendben.Várj!
-Igen?
-Dave is ott lesz?
-Nem,ez volt az utolsó napja itt Sydneyben.
-Akkor oké.Várom a kocsit.Addig is,szia.
-Szia.
Kerestem egy normális szoknyát(nem vagyok szoknyás típus,de gondoltam,hogy azért adok az alkalomra),meg egy lapos talpú cipőt,megkerestem a táskámat és már indultam is.Szólni akartam,hogy elmentem,de az asztalon találtam egy cetlit,miszerint senki sincs itthon,ezért bezártam a lakást és kint megvártam a taximat.Beszálltam,lediktáltam Luke címét és már el is indultunk.
A házhoz érve,megkérdeztem a sofőrt,hogy biztos jó helyre hozott-e,mert a ház,ahova hivatalos voltam,több volt,mint elképesztő.Belépve,megkerestem a srácokat,de mielőtt megtalálhattam volna őket,valaki elém toppant...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése