3.rész Egy kis baleset...

Sziasztok!Kicsit késve,mert tegnap nem engedelmeskedett a gépem,de itt van a 3.rész.Nyugodtan írjátok meg,hogy eddig milyen.
Na,jó olvasást. xoxo:Lunana <3

...mikor elém toppant...Dave.Egy üveggel a kezében.Részegen.A látványtól hátraléptem,de a mögöttem elhelyezkedő ruha kupacokkal nem számoltam,ezért hátraestem.
-Mi baj,Liz?Már meg sem ölelsz?-kérdezte artikulálatlanul.
-Hagyj békén.-kiáltottam.-Ezt már megbeszéltük.
-Micsodát?Mindig elküldtél a francba.Ebből már elegem van.-mondta,majd közelebb jött.-Meg kell beszélnünk egy-két dolgot.
-Mi folyik itt?-kérdezte egy ismerős hang és a szituáció ellenére elmosolyodtam.
-Dave,te mit keresel itt?-lépett oda hozzánk Luke,és felsegített.
-Te hívtál meg.
-Akkor,mikor még nem tudtam,hogy Liz barátja voltál,és ilyen módon végződött a kapcsolatotok.Amint kiderült,te elmentél a reptérre,azzal a szándékkal,hogy elutazol,most meg itt vagy.Habár senki nem lát szívesen.
-Lizhez jöttem.-szegte fel a fejét,mintha remek indok lenne az,hogy miattam jött vissza.
-Hozzá biztos nem.Hagyd őt békén,tűnj el és soha többé nem szeretnénk találkozni veled.
-Jól van,megyek és sajnálom ezt a beszélgetést.-mondta,majd minket kikerülve elindult az ajtó felé.
Míg Luke érdeklődött,hogy nem esett-e komolyabb bajom,Dave megfordult és az arcába csapott egy hatalmasat.Luke hátraesett és az orrához kapott,ami vérzett.
-Mi a...-akadt el.Közben a zene leállt,a résztvevők körénk gyűltek,várva a verekedést,ami nem történt meg,mert a srácok:Ashton,Calum és Michael,odaértek hozzánk.
-Mi a franc történt?-kérdezte Ashton,aki a fejét kapkodta a két fiú között.Addig Cal és Mike felsegítette Lukeot,mert én teljesen leblokkoltam.Majd egy pillanat alatt,ismét ott termettem és intézkedni kezdtem.-Vigyük a sürgősségire.-mondtam nekik,és ismét Davehez fordultam,aki a véres öklét masszírozta.-Benned pedig hatalmasat csalódtam.Takaródj innen.-mutattam a kitárt ajtóra,ahol a többiek épp a kocsihoz kísérték a "sebesültet". Beszálltak,és Cal még visszafutott a házba és elkiáltotta magát:-Vége a bulinak.Kösz,hogy itt voltatok.Most pedig kifelé!
Mindenki kiment,csak Cal és én maradtunk.-Jössz?Minket várnak a többiek.
-Én is mehetek?-kérdeztem,mire hitetlenkedve elnevette magát.
-Azért kérdeztem,és mert Luke állandóan rólad beszél.-mosolygott rám,és a vállával viccesen meglökött.
-Akkor menjünk.Kiléptem az ajtón,és bevártam Calumöt,amíg bezárta az ajtót,majd bepattantunk a fekete kocsiba.Erre szokta anya azt mondani,hogy "ne állj szóba idegenekkel és ne szállj be a kocsijukba se". Én a mai nap folyamán eddig 2 szabályt szegtem meg.Sebaj.
Calum beült a vezető ülésbe én meg mellé.-Sziasztok srácok.-köszöntem hátra nekik.Rám néztek,köszöntek,és még Luke is levette a szemét az autó tetejéről és rám nézve köszönt.Aztán ismét hátrahajtotta a fejét.
-Szia Liz,rég láttuk egymást.Mi tartott ilyen sokáig?Valamiről tudnunk kéne?-kérdezte Mike.
Luke mérges pillantással ajándékozta meg barátját,aki vette a lapot és nem szólt többet.
-Hogy vagy?
-Egész jól,csak a fejem fáj egy kicsit.
-Ne foglalkozz vele,mindjárt odaérünk és minden sokkal jobb lesz.
Mikor kiszálltunk,nosztalgiázva megálltam az épület előtt.
-Ismét itt vagyunk.
-Liz,ez nem egy emlékezetes hely,hogy bámuld.Menjünk be.-adta ki az utasítást Ash.
-Nekem,elég emlékezetes.Sok dolog történt itt velem.
-Mert?
Megráztam a fejem.-Majd egyszer elmesélem,de most fontosabb dolgunk van.-utaltam a mellettünk álldogáló Lukera,akinek a zsebkendő az orránál,kezdett átvérezni.Beléptünk az épületbe.A portán egy idős nő ült.
-Én beszélek.-léptem előre.-Jó napot!A barátunkat hoztuk a sürgősségire.
-Mi baja?
-Öhm..lehet,hogy eltörött az orra.Szeretnénk megröntgeneztetni.
-Kaptak időpontot?
-Öööö..Nem igazán.A baleset pár perce történt.
-Időpont nélkül nem mehetnek be.
Ashton megelégelte a nő viselkedését,és mellém állva fölé hajolt.
-Hogy hívják önt?
-Mária.
-Ide figyeljen,Mária kedves.A barátunk mindjárt elájul,szóljon az orvosnak,hogy időpont nélkül fogadjon minket.
Mária feljebb tolta az orrán a szemüvegét,és jobban szemügyre vette Ashtont.-Te nem annak az együttesnek vagy a tagja?
-Melyiknek?A világon rengeteg banda van.-forgatta a szemét.
-Annak a...Ja,megvan!A 5 Seconds of Summernek?
-De igen.És ők is azok.-mutatott a srácokra.-Viszont az egyik énekesünk,lassan elvérzik,tehát szeretnénk bevinni.
-Oh,persze,persze.Szólok az orvosnak.A kórterem a folyosó végén,jobbra van.
-Köszönjük.
Végigmentünk amerre mondta és bekopogtunk.
-Jó napot!A barátunk orra vérzik és jöttünk megnézetni,hátha eltört.
-Rendben,gyere.Titeket meg kérlek,hogy idekint várjátok meg,mert nem férünk mind be.-mondta,és belépett Luke után az ajtón.
-Remélem nincs semmi baja.
-Ebben mi is reménykedünk Liz.
Egy örökké valóságnak tűnt,mire ismét kinyílt az ajtó,és Luke feltörő örömmel távozott.
-Kösz mindent doki.-kiáltott még vissza,majd megállt előttünk.
-Mizu emberek?
-Jól vagy?
-Persze Liz.Nem tört el,és kaptam gyógyszert az orromra.Ha így mozgatom-mutatta az orrával a mozdulat sort,-akkor nem érzem.Viszont azt a seggfejt legközelebb leütöm.
-Oké,de előbb te gyógyulj meg.-mondta neki Cal.És most menjünk haza.
Mire megérkeztünk,teljesen besötétedett.A fiúk úgy döntöttek,hogy játszanak és el is tűntek a nappaliban.Kettesben maradtunk Luke-kal.Kimentünk a kertbe,lefeküdtünk a fűbe és bámultuk a  csillagos égboltot.Kezdett hűvös lenni a fű,ezért bement egy pokrócért és leterítette.
-Te,Liz?
-Hmm?-fordultam felé.
-Miért barátkozol velem?
-Mert sosem voltak barátaim,most meg egyszerre 4 is van.Tudunk együtt hülyülni,foglalkoztok velem,és ez olyan jó.
Eközben egy hűvös fuvallat megremegtetett.
-Fázol?
-Egy kicsit.
-Hozok neked egy pulcsit.-állt fel mellőlem.
-De azt ugye tudod,hogyha odaadod,akkor azt nem fogod viszont látni.
-Miért is?
-Mert szeretem a méretemnél nagyobb pulcsikat.És biztos Luke illata lesz.-mosolyogtam rá.
-Akkor nem adod vissza.Egy pulcsival kevesebb,de egy emberrel boldogabb lesz.
Miközben a távolodó alakját néztem,megcsörrent a mobilom.

-ANYA-

Már előre felkészültem az ordításra,hogy azonnal menjek haza,mert korom sötét van,és egy ilyen fiatal lánynak otthona  helye ilyenkor,de pozitívan csalódtam.
-Szia Kincsem.Merre vagy?
-Az egyik barátomnál.Nem messze lakik tőlünk.
-Rendben.Sajnálom,hogy a múltkor úgy viselkedtem.Mindig elfelejtem,hogy nem vagy már gyerek,és nem mondhatom meg mit csinálj,vagy éppen ne csinálj.
-Megértem.Semmi baj anyu,Ettől függetlenül az anyukám maradsz és szeretni foglak.
-Jaj Liz,én is szeretlek.Ha maradni szeretnél,maradj nyugodtan,aludj ott,majd valamikor jössz és beszélünk.
-Oké.Én viszont megyek,mert mindjárt visszaér a barátom.
-Ez olyan izgi!Mit csináltok?Befonjátok egymás haját?
Ekkor esett le,hogy anya azt hitte,hogy lány barátról beszélek.Pedig nekem nagyon nem lány barátom van,hanem Luke.Aki nem is tudom,hogy a barátom-e?Mindegy,úgy döntöttem,hogy nem mondom meg,nehogy megint felidegelje magát.Na,itt a következő megszegett szabály:"Ne hazudj a szüleidnek.Jobb az egyenes ember,a hazugnál"-szokta apa mondani.
-Itt vagy,Liz?
-Igen-igen.Bocsi,elkalandoztam.Nem találtad el,mert filmezünk.De most már tényleg megyek,mert lemaradok az egészről.Szia,jóéjt.
-Szia,szórakozz jól.
Ahogy letettük,Luke visszaért egy pulcsival a kezében,amit a vállamra terített.
-A fiúk elaludtak a kanapén.-guggolt le mellém.
-Már fáradtak voltak.Látszott rajtuk.
Mintha kitalálta volna a gondolataimat,megkérdezte:-Nem aludnál itt?
-Az előbb hívott anyu,és pont mondta,hogy itt aludhatok.Meg sem kérdeztem,Ő ajánlotta fel.
-Szuper.Gyere,megcsinálom az ágyad.
-De..van egy kis gond!
-Mármint?
-Ő azt hiszi,hogy az egyik barát nőmnél vagyok,és filmezünk.
-Meg sem cáfoltad,hogy nem így van?
-Nem.Annyira örült,hogy már az első itt töltött héten barátokat szereztem,hogy nem akartam kiábrándítani.
-Értem.Akkor jössz?
-Hova?
-Megmutatom a szobádat.
-A másik probléma viszont az,hogy nincs itt cuccom.Szóval haza kéne ugranom érte.
-Elviszlek.

***

Míg a kocsiban maradt,én felszaladtam a szobámba,összepakolni a dolgaimat.Egyszer csak ajtó nyikorgásra lettem figyelmes.Anya nyitott be az ajtón.
-Szia Liz,mégis hazajöttél?
-Szia.Felkeltettelek?
-Nem,még nem sikerült megszoknom az új ágyam.
-Kérdésedre válaszolva,hazajöttem,de lent várnak rám,tehát sietek.
-Jól van,menj csak,Én is megyek,és megpróbálok aludni.
-Szia anya,jó éjszakát.Megint.
Ahogy távozott,levettem a szoknyámat és felvettem egy hosszú nadrágot,egy pólót,amire visszavettem a Luke illatú pulcsit,majd a lépcsőn leszáguldva(azért csendesen,nehogy felkeltsek valakit)bevágódtam mellé a kocsiba.
-Húh,jó gyors voltál.
-Tudod,nem vagyok olyan,mint néhány lány,akik úgy készülődnek,mintha az esküvőjükre mennének.Ezen elkezdett nevetni.-Ne nevess már,tényleg így van.
-Elhiszem,csak vicces volt a hangsúly,ahogy mesélted.Nah,hallgassunk zenét.Benyomta a rádiót és az út további részében azt hallgattuk.Kiszálltunk,Luke kinyitotta nekem az ajtót,utána meg elkérte tőlem a táskámat.Felsétáltunk az emeletre és megálltunk egy kidekorált ajtó előtt.-Ez kié?
-Az enyém.Mikor Ashtonék itt vannak,nincs üres szoba.Plusz,ki is takarítottam,hátha a bulin feltévednének ide.-kacsintott rám.
-Szóval,szeretnéd ha veled aludnék?
-Igen..-vágta rá azonnal.-vagyis,rajtad múlik,hogy hogy döntesz.Aludhatsz az ágyamban,én pedig átmegyek Calum szobájába.
-Mért pont az övébe?
-Mert ő kevésbé kupis,mint a másik kettő.-ezt mindketten viccesnek tartottuk.
Nem tudom,mit érzek e fura fiú iránt,de ahogy kimondta,rögtön tiltakozásba kezdtem.
-Nem,nem.Nem azért kérdeztem.Kíváncsi voltam.Miattam nem kell máshová menned.
-Ja oké.
-Most,hogy ezt megbeszéltük,elmennék fürdeni.
-Oké,a fürdő,a folyosó végén van.
Kivettem a szükséges kellékeket és elmentem arra,amerre Luke irányított.

***

Visszamentem a szoba ajtajáig és bekopogtam.
-Gyere.-kiáltott ki.
Bementem,Luke az ágyán ült és szemmel láthatóan engem várt.
-Mizu?-ültem le mellé,természetesen már pizsiben.
-Semmi.Amíg nem voltál,addig a plafont bámultam.
-Hát,most már itt vagyok.Mihez lenne kedved?
-Mondjuk...-kezdte és végigsimított az alkaromon.A pillangóim újra életre keltek és forróság öntött el.A szemembe nézett és közelebb hajolt.Követtem a mozdulatait,a kezem pedig megtalálta az ő kezét.
Egy hajszálnyira voltunk egymástól,mikor kopogtak...