1.rész Ez valaminek a kezdete...

Sziasztok!Itt lenne az első rész.Remélem tetszik és ha igen,akkor kérlek jelezzétek egy komival.
Jöhet hideg-meleg.DE!Csak építő jellegű.
Nem is húzom tovább a szót,jó olvasást:
xoxo:Lunana

Már vártam az iskola végét,mert a szüleim azt mondták,ha leérettségizem,elköltözünk Ausztráliába.Szerintük egy okos lánynak jó főiskolába kell járnia.De mért pont Sydney-be kell suliba járnom?Ezekkel a gondolatokkal ballagtam hazafelé.
Otthon a szüleim megkérdezték,hogy mi volt a suliban?Erre én egy konkrét választ adtam,(Semmi különös.)mivel csak ballagás+év záró volt.Elindultam fel a szobámba,és anya még utánam kiabálta,hogy kezdjek el pakolni mert reggel korán indulunk.Becsuktam magam után az ajtót,és előkerestem a bőröndömet.A pakolás egy elég érdekes művelet volt.

Normális lányok összepakolt bőröndje----------> és az enyém:
 

A művelet után elmentem fürdeni,majd előkerestem az egyik kedvenc pizsimet: és aludni tértem.Különös módon,már 21-kor ágyban voltam.

Reggel kialvatlanul ébredtem,mert nagyon izgultam az utazás miatt.A hossza miatt is,meg azért,mert még nem ültem soha repülőn,és azzal fogunk menni.
Ezzel nem tudtam túl sokat foglalkozni,mert valaki kopogott az ajtómon.
Anya volt az.
-Készen vagy drágám?Lassan indulunk.
-Mindjárt anyu,csak még fel kell öltöznöm,és a holmimat le kell hordanom.
-Rendben Liz,siess.
Amint távozott,őrült sebességgel kerestem magamnak valami göncöt.A választásom erre esett:

Gyorsan kifestettem magam,aztán kifutottam a kocsihoz és bedobáltam mindent a csomagtartóba.A szüleim is odafáradtak,így elindulhattunk a reptérre.Ahogy felszálltunk a gépre,előjött a tér iszonyom.Anya átölelt és megnyugtatott:Semmi baj kincsem,mi itt vagyunk melletted,ne félj.Akkor megnyugtatott,de amint felszálltunk,be kellett hunynom a szemem annyira megijedtem.
Nem sokkal később,bealudtam.Arra ébredtem fel,hogy valaki rázogat.Apa volt.-Megérkeztünk.-mondta,
-Vége?
-Igen,átaludtál mindent.

Kikászálódtunk a tömegből,megkerestük a csomagjainkat,fogtunk egy taxit és elindultunk.Útközben anya felhívta a nagyiékat.(Tényleg,nem is említettem.Náluk fogunk lakni,míg apáék nem tudnak lakást venni Sydneyben.)-Igen anya,taxival.Igen,mindjárt ott vagyunk,szia.Én is téged,szia.
Aggódó szülők.-mosolygott.
Bekanyarodtunk nagypapáék utcájába.Megálltunk a házuk előtt,és már jöttek elénk,üdvözölni minket.
-Szia nagypapi.
-Szia Liz.De megnőttél.
Tudom,mindenki ezt mondja,pedig nem is,csak régen nem láttál azért mondod ezt.Azért köszönöm.
Mama?
-Igen Lizi?(Mindig Lizinek hív.Úúgy szeretem.)
-Megmutatnád a szobámat,mert már nem érzem a karomat.(utaltam a vállamon lógó sport táskára)
-Gyere.
Felmentünk az emeletre(Mert mért ne?Az is kín szenvedés volt.)és beléptünk egy hatalmas,de tényleg hatalmas hálóba.
-Ez az enyém?
-Kié lenne?
-Nem tudom,csak ámuldozok,hogy ekkora szoba és az enyém.Itt még legalább 20-an elférnének.
-Ne butáskodj.Nagylány vagy már,kijár neked a nagy szoba.
-Köszönöm nani.(Mindig így becézem őt.)-és megöleltem.
Kiment,én pedig kipakoltam mindent a bőröndömből,utazómból,sport táskából stb.-ből.
Később gondoltam egyet és szóltam,hogy elmennék sétálni.
-Hát nem tudom Liz,nem ismered a helyet.Mi van ha eltévedsz?
-Dehogy téved el.Okos lányod van,és amúgy se valami nagy hely ez.Körben vannak az épületek.Ahonnan elindul oda érkezik vissza.-mesélte a nagyi.-Van itt a környéken egy gyönyörű park,ajánlom figyelmedbe.
-Mindenképp megnézem.-mondtam,majd útnak eredtem.Bekapcsoltam a rádiót a telefonomon.Épp egy ismerős szám indult el.Nem tudom az együttes nevét,de a barát nőim sokat hallgatták és megragadt a szövege.A refrént énekeltem,mikor valaki hátulról nekem jött és fellökött.Mindketten a földre estünk.A telefonom kiesett a zsebemből,a zene meg még mindig szólt.Letámadtam az idegent,aki egy szerintem velem egykorú srác volt.
-Nem tudsz vigyázni?Ismeretlen embereket löksz fel az utcán?Itt ez a módi?
-Nem,sajnálom.Üldöztek,hátranéztem,hogy követnek-e még,azután előrefordultam és már borultunk is.Nem szándékosan löktelek fel.Ne haragudj.
-Hjajj.Jól van.Nem haragszom.
-Még nem ismerjük egymást.Luke vagyok.
-Én meg Elizabeth,de hívj nyugodtan Liznek.Most költöztünk ide.
-Az jó.Sidney szép hely.Az ott a te telefonod?-mutatott a még mindig földön heverő készülékre,amiből még mindig ugyanaz a szám szólt.
-Igen.
-Jó ez a zene.
-Öhmm.Biztos.Nem ismerem.A rádióban szólt.
-De hisz énekelted.Hallottam.
-Háát.A szövegét tudom,de az előadót nem.
-Hogy-hogy?
-A volt osztály társaim ezt hallgatták,és megjegyeztem.
-Elmondjam az előadót?
-Kérlek,és akkor megkeresem neten.
-5 Seconds of Summer.
-Köszi.
-Szerintem ha meglátod az arcukat,meg fogsz lepődni.
-Mert?
-Luke!Siettünk ahogy tudtunk.Húú,ki ez a szép csaj?-erre automatikusan elpirultam.-Mindegy.Megyünk,vagy üldözteted magad tovább?
-Menjünk.
-Várj.-szóltam utána.
-Igen?
-Találkozunk még?
-Itt a névjegyem.szólj ha kellek.Vagy ha nem.-kacsintott rám,én meg ott helyben elolvadtam.
Beszállt a kocsiba és elhúztak.Ott álltam egyedül,azon morfondírozva,hogy ki lehet ez a hirtelen felbukkanó idegen.Az biztos,hogy nem véletlenül találkoztunk,mert NINCSENEK VÉLETLENEK!!!