17.rész A verekedés...

Kedves olvasóim!Szerintem nem kell bocsánatot kérnem a késedelem miatt,mert mindig ezzel kezdem.Úgyhogy most ezt kihagynám.Ehelyett itt a következő rész,olvassátok szeretettel.
Ez egy elő Mikulás-ajándék,Tőlem-Nektek.
Ha tetszett,ne felejtsetek el nyomot hagyni magatok után.
xoxo Lunana <3

*Elizabeth Moor szemszöge

-Chris?Te mi a francot keresel itt?
-Én is kérdezhetném ugyanezt tőled.-Válasza nem segített semmit a helyzeten.Mi egymást kérdezgettük,a többiek pedig minket néztek,és kíváncsian várták mi fog történni.
-Szóval?-törtem meg a kínos egymás szemébe bámulást.
-Soannak segítek.
-Ezt nem hiszem el!-hüledeztem.
-Ismered?
-Nemrég találkoztunk,de azt már elintézte,hogy a srácok,-utaltam ezzel az 1D-re-ne tudjanak fellépni ma este,és ezzel több tucat rajongó szívét törték darabokra.
-Háát..Ami azt illleti,én intéztem el.
-Hogy mit csináltál?
-Mondtam Soannak,hogy nem tetszik ez az utó zenekarozsdi,legyünk mi az est fénypontja.
-Gratulálok.Jól elintézted.
-Köszönöm.-mosolygott.-Valójában nem volt valami könnyű,de..
-Te idióta.-lépett mellénk Niall-Liz szarkazmust használt.És mi sem örülünk neki túlzottan.
-De nézd a jó oldalát!
-Ennek van jó oldala?-kérdeztem.
-A 5 Seconds of Summer-nek sikerült fellépnie.
-Chris?
-Igen?-Nem tudom milyen válaszra számított,nagyot csalódott.Vagyis az arckifejezéséből kifolyólag,biztos.-Tűnj innen!
-Mi?
-Menj,és tartsd magad távol tőlem.
-Jó.
Elment,a többiek pedig egyszerre kezdtek nevetni.
-Mi az?
-Niall,komolyan miatta voltál féltékeny?-kérdezte barátjára nézve Louis.
-Eddig nem tudtam,hogy ilyen.
-Milyen?-kérdeztem,mert érdekelt mi a rossz Chrisben.Hátha megtudok valami újat.Régen nem ilyen volt.Sosem voltak barátaim,ezért rá legjobb barátként tekintettem.Mindig ott termett,ha meg kellett védenie,ha vigasztalásra vágytam,vagy csak egy kis beszélgetésre volt szükségem.
-Olyan viccesen beszél.-nevetett újra Niall.
-És az a haj..fenomenális-tette hozzá Liam.
-Jó-jó.fiúk,megértettem.Viccesen néz ki,és viccesen beszél.
-Nem Liz,röhejesen néz ki.
-Felfogtam.Tudjátok,amúgy régebben nem így beszélt,mikor meglátott egy régi ismerőst.Most olyan flegma.Ez valahogy nem Ő.
-Az emberek megváltoznak Liz.Chrisszel is ez történt.-ölelte át a vállam Niall.
-Lehet beszélnem kéne vele.-futott át az agyamon.
-Nem,nem kell.Nem érdemli meg.
-Igazad van.
-Engem egy kicsit lesokkoltak az események,felmegyek a szobámba,lepihenek.
-Oké,menj csak.
A gondolataimba merülve,a padlót bámulva siettem a szobám felé.Mikor felnéztem,Christ láttam,ahogy a szobám mellett áll,és a falat támasztja.Ahogy közelebb értem,bűnbánó arccal nézett fel rám.Emlékek villantak fel bennem.Újra magam előtt láttam azt a Christ,akivel egy iskolába jártam és olyan kedvesen bánt velem.Megálltam előtte.
-Liz?-hangja ezúttal szelídebb.
-Igen?
-Figyelj,elgondolkoztam azon,amit mondtam,és arra jutottam,hogy egy balfék voltam.
-És erre most jöttél rá?
-Ne haragudj rám.
-Tudod,hogy én nem vagyok haragtartó,de abban a pillanatban úgy éreztem,megütlek.
-Nahát-nahát.Milyen kis harcias valaki.
-Jaja.Ez minden,amit szeretnél?
-Azthiszem igen.
-Akkor,ha nem haragszol,én bemennék a szobámba.
-Ennyi?Be sem hívsz,vagy valami?
-Na jó,legyen.Chris,be szeretnél jönni?
-Most,hogy így kérdezed,igen.
Kitártam előtte az ajtót.
-De szép ez a szoba.Körbesétált,és megcsodálta a fényképeimet.
-Aha,kipakoltam,hogy barátságosabb legyen.Bár nincs sok értelme,mert holnap reggel megyünk tovább,és úgy gondoltam...
-Liz?-lépett elém hirtelen.
-Igen?
Megfogta a kezem,megfordított,és a szoba közepére vezetett.Vészesen közel hajolt hozzám.
-Mi lenne,hogyha mi ketten..tudod..
-Nem,fogalmam sincs miről beszélsz.
A további válaszolgatás helyett,gyorsan levette a pólóját.Tátott szájjal bámultam a mellkasát.Egyszerűen nem tudtam levenni róla a szemem.Akkor tértem vissza a valóságba,mikor közelebb lépett,és azt kérte én is kövessem a mozdulatát.
-Nem..én nem vagyok kész erre.Ráadásul nem veled.
-Liz,kérlek..-a pólóm után nyúlt,de én gyorsabb voltam nála.
-Értsd meg,hogy én nem szeretném.
-Pedig jobb,ha beletörődsz.Tudod,hogy én mindig megkapom amit akarok.-húzta gúnyos vigyorra száját.
-Undorító vagy.És én még megbocsátottam neked.
-Igen,úgyhogy jössz,és megteszed,amit kértem.
-Soha.
Amilyen hangosan csak tudtam,segítségért kiáltottam.Senki nem hallotta.Teljesen egyedül maradtam.Chris elállta az ajtóhoz vezető utat,ezért ott voltunk a szobában,kettesben.
-Ezt most leszedjük rólad.-lépett közelebb.
-Ne..-akadékoskodtam,de teljesen feleslegesen.Leszedte a pólómat,így ott álltam előtte egy fekete melltartóban.Amennyire tudtam,eltakartam magam.
-SEGÍTSÉG!!!-kiáltottam újra,és ezúttal meghallotta valaki.
-Liz?-Niall benyitott,és pislogás nélkül bámult ránk.Ez mi?
Kihasználva Chris meglepettségét,odafutottam Niallhez,és hozzábújtam.
-Ez nem az aminek látszik!-mentegetőzött.
-Mi van?Itt vagytok mindketten félmeztelenül,szóval nekem ne merd azt mondani,hogy „ez nem az aminek látszik.”Le akartál feküdni a barátnőmmel,és ezt megbánod.-fenyegette meg.Közelebb lépett,és ütésre emelte a kezét.
-Ne!-mondtam.-Ha megteszed,többé nem beszélek veled.
Kihúzta a kezét,kezemből,és orron verte Christ.Kisebb sikítás hagyta el ajkaimat.Egy ideig csak néztem a verekedő párost,majd úgy döntöttem,elmegyek.Megkerültem a srácokat,felkaptam egy pólót,és az előtérbe mentem.Haza akartam menni.A szüleimhez,a nyugis életembe.Eszembe jutott Simon.Ő úgyis Ausztráliában lakik,találkozhatnánk.Beszélek Harryvel.

-Te sírsz?-kérdezte.
Végigsimítottam az arcomon,és észrevettem,tényleg könnyezem.
-Mondd,mi történt?
-Niall megütötte Christ,pedig mondtam neki,hogy ne csinálja.Szóval úgy döntöttem,hazamegyek,de előtte meglátogatom Simont.Megmondanád hol lakik?
-Igen.Holnap.
-Mi?
-Kezd késő lenni,menj,feküdj le.Harry megölelt,és én a viszonzás helyett csak szétkönnyeztem a pólóját.
-A szobámban verekszenek.
-Aludj az én szobámban,én elalszok a földön.
-Jajj,miattam nem kell.
-Ugyan.Semmiség.Gyere.
Felkísért a szobájába.Keresett takarót ő pedig az elmondottak szerint,lefeküdt a földre.
Reggel horkolásra ébredtem.Ránéztem Hazzre.Ő még édesdeden aludt,némi horkolással vegyítve.Gondoltam nem baj,előbb haza érek.Elmentem a megadott helyre.Ellenőriztem a papíron szereplő címet és megnyomtam a kapu telefont.Álmos női hang szólt bele.
-Igen,kii az?
-Öööm..Liz vagyok?
-Ki?
-Niall barátnője.-vagy a volt barátnője-gondolkodtam el,és ismét összeszorult a gyomrom.
-Harry küldött?Ha igen,menj innen!
-Nem,Ő csak a címedet adta meg,de semmi olyat nem nem mondott,hogy keresselek meg,és mondjam,hogy béküljetek ki.
-Akkor gyere fel.
Felsétáltam a 4A-ba,és Simon már az ajtóban várt.
-Szia.
-Szia.Kerülj beljebb!
A kis lakásban,leültem a fotelbe,amíg Ő a konyhába ment.
-Kérsz valamit inni?
-Egy kávé jól esne.Elmaradt reggel.
-Oké.Hogy iszod?
-Két cukorral,meg kevés tejjel.
-Máris készítem.
Feltette főni a kávét,majd visszajött hozzám a nappaliba.
-Na,mesélj.
-Röviden:Nem bírom a verekedést,Niall megverte Christ,aki a volt barátom,és ezért messze akarok lenni tőlük,míg lenyugszom és szeretném ha velem jönnél.
-Miért szeretnéd,hogy menjek?
-Ma délután Niall és Chris már a címlapon lesznek.Mindenki ismer,hisz láttak már Niallel.Röviden ez az eset nem érint jól.És téged is megbántottak,szerintem ha nem tudsz megbírkózni ezzel,gyere haza velem.Kicsit felfrissülünk,aztán kitaláljuk mi legyen.
-De ha megtudják azt is,hogy miattad történt az egész verekedés,Niall jó színben fog feltűnni.Úgy,mint aki képes megvédeni a barátnőjét.
-Az lehetséges,csak nem tudok azzal a tudattal élni,hogy megütötte.Összepakolok és holnap a legkorábbi géppel hazarepülök,és reménykedem abban,hogy nem jön utánam.
-Hogyha szerinted ez a legjobb megoldás,tedd azt.
-És te jössz?
-Na jó.Megyek.
Örömömben hatalmas ölelést adtam Simonnak,amit mosolyogva viszonzott.
-Visszamegyek,összepakolok,azután hívlak.Ha akad egy kis időd,nézhetnél járatokat.
-Jólvan.
-Na,majd beszélünk.Szia.
-Szia.
Kiléptem a lépcsőházba,és szinte futottam lefelé.A telefonom ismét egy új üzenetet jelzett,de nem foglalkoztam vele.A szobám előtt és a szobában sem volt senki.Hála az Égnek!Elővettem a bőröndöm,és elkezdtem pakolni.
-Hová mész?
Ijedten fordultam meg.Niall állt az ajtófélfának támaszkodva,a mellkasa előtt összefont karral.
-Nem mondom meg.
-Liz!Azért mész el,mert haragszol rám?
-Szerinted?Kértelek,hogy ne üsd meg,mégis megtetted.Miért?
-Bántott téged.
-Az egy dolog.Ez nem hatalmaz fel arra,hogy bárkinek árts.Elmegyek egy kicsit,hogy lenyugodjak.És örülnék,ha nem jönnél utánam.
-Igyekszem.Csak tudod,nehéz nem utánad indulni,mikor szeretlek.Nem akarlak elveszíteni.
-Nem veszítesz el,csak hagyj elmenni.-Közben elkészültem a bőröndömmel,behúztam,és az ajtóhoz léptem.-Meg kell értened a helyzetem.Ha majd máshogy állsz az emberekhez,beszélhetünk.Addig is szia!-azzal kitártam az ajtót,és szerencsémre nem állított meg.

*Niall Horan szemszöge

Épp Liz nyitott ajtaja előtt sétáltam el,mikor megláttam,hogy ott van.A látványtól összeszorult a torkom.Miért csinálja ezt velem?Közömbös hangon válaszolt a kérdéseimre,majd miután végzett,kiviharzott a szobából. Megkérdeztem mindenkit,és mindannyian Liz pártját fogták.
Hirtelen ötlettől vezérelve,a kezembe vettem a telefonom,és tárcsáztam.
-Soan?Mondd le a koncerteket,visszamegyek Ausztráliába...

Folytatás a következő részben By.:Lunana <3