11.rész Nagy találkozások...

Sziasztok Drága Olvasóim!
Örömmel,és egy kis bánattal vettem tudomásul,hogy a Kis Manómra is rátalált a szerelem.
Legyen boldog,úgy,ahogy a többi srác is a barátnőjével.És majd Harryre is előbb vagy utóbb rátalál az a valaki,aki boldoggá teszi. :)
És a blogról:Itt a következő rész,pár nap késéssel,de meghoztam.Nem lett valami hosszú,ennyi sikerült,de remélem azért tetszeni fog nektek.Az elkövetkezendő részeket,nem tudom mikor fogom feltenni.Szerintem hétvége felé,vagy hétvégén várjátok inkább.Na jó olvasást,puszi nektek.
Xoxo Lunana <3

*Elizabeth Moor szemszöge

Anya eljött értem.Még a nagyiékhoz mentünk,mert nem költöztünk át az új házunkba.
Az autóból láttam,hogy Niall háza előtt eladó feliratú tábla van.Meg is kérdeztem anyát.
-Anya-fordultam hozzá-te erről tudsz valamit?
-Csak annyit,hogy mikor bevittek a kórházba,szóltam neki,hogyha szeretne,meglátogathat.Elment,de az orvosok elküldték,mert majdnem meghaltál,utána a szívére vette sorsodat és énszerintem magába fordult.Elköltözik,mert itt lakunk mellette,és nem hiszem,hogy erre a dologra,élete végéig emlékezni szeretne.Ennyit tudok.Meg,hogy pár nap múlva turnézni mennek.
-Értem.
Ezután hívni próbáltam,de mindig foglaltat jelzett.
-Anya,nézd,itt vannak a fiúk.Hátha ők többet tudnak.Állj meg,beszélek velük.
Lelassítottunk,kiszálltam majd a nyakukba ugrottam.Amire először nem is tudtak reagálni a nagy meglepettségben.
-Ez nem...ez nem lehet.Te vagy Liz?-kérdezte félig sírva,félig nevetve Zayn.
-Én vagyok.Teljes életnagyságban.Nem tudjátok Niall merre van?
-Nem.A kórházas incidens után eltűnt.A telefont sem veszi fel,a háza zárva,minden közös helyszínt megnéztünk,de felszívódott.
-Nekem van egy ötletem,hogy hol lehet.Ha ott sincs,végleg feladom.Anya,nem gond,ha egy kicsit később megyek haza?
-Nem tudom.Elég jól lábra tudsz már állni?
-Igen,szerintem futni is tudok már.-mosolyogtam anyára.
-Na azért álljon meg a menet.Azt ne csináld.-szidott le egy pillanat alatt.-Azért elvigyelek?
-Semmi szükség rá,egyedül megyek.
Elköszöntem tőlük,majd elmentem a kedvenc helyünkre,a parkba.Ahogy vártam,Niall ott ült,térdére támaszkodva.Odasétáltam hozzá.
-Szia-nem nézett fel,ezért folytattam-Mindenki téged keres,és a telefont sem veszed fel.
-Idefigyelj..-mordult rám,és végre a szemembe nézett-Liz?Te..hogy?Hisz veled voltam..
-Megmentettek,és most itt vagyok.-felpattant,és erősen magához szorított.
-Igen,látom.Figyelj-hangja visszafordult szomorúvá.-Én voltam,aki miatt majdnem meghaltál.
-Mi?-ennél többet,ha akartam volna,se tudtam volna kinyögni.
-Sajnos igen.Nem volt bent rajtam kívűl senki,így megcsókoltalak,és a gép elkezdett sípolni.Az orvos elküldött,és ami még fura,otthon az ágyamban,álmomban láttam a lányt,aki melletted feküdt,egy autó balesetben.
-Ez fura.Várj,mi az,hogy láttad a szobatársamat álmodban?Hogyan?
-Ez a képességem kiskoromban jött elő,és panaszkodtam anyunak,hogy most már nem csak alacsony vagyok,hanem fura is,erre az volt a válasza,hogy nem fura,hanem különleges vagyok.Most is ez történt.Láttam őt,és egy srácot is.
-Ő a barátja.És ez tényleg nagyon érdekes.Niall?
-Igen?
-Mért van a házad előtt eladó tábla?-tértem a lényegre.-Tényleg eladod a házad?-fordultam felé félve.
-Nem,csak miattad akartam elköltözni.Nem tudtam volna elviselni a hiányodat.
-Értem.Most már megnyugodtam.
-Lehet egy kérdésem feléd?
-Igen.
-Pár nap múlva turnézni megyünk,és nem tudom mikor láthatjuk újra egymást,ezért azt szeretném kérdezni,hogy eljönnél-e velünk?
-Nem tudom anyuéknak tetszene-e az ötlet,mert most jöttem ki a kórházból,de mielőtt megkérdezem őket,lenne két kérésem feléd.Ha megteszed,beszélhetünk róla.
-Oké.de előbb-lépett közelebb hozzám-meg kell,hogy csókoljalak.-Mivel nem ellenkeztem,közelebb hajolt,a mellkasához vont,és előbb finoman,majd egyre durvábban csókolt.-Ez jó volt.És már nagyon hiányzott.
-Igen,nekem is.-mondtam kipirult arccal.
-Na és mik lennének a kéréseid?
-Az egyik,hogy gyere el hozzánk ma este,hogy be tudjalak mutatni a családomnak, a másik pedig,hogy beszélj Harryvel...

Folytatás a következő részben By.:Lunana <3