7.rész Úgy érzem,szerelmes vagyok...

Helló kedves olvasóim!
Itt a következő rész.Sajnálom,hogy egyre ritkábban teszek fel részeket,de majd ha jön a nyári szünet,biztos több időm lesz és jönnek az újabb és újabb részek.
Ui.:Szerintem elég rövid rész lett,de remélem azért elolvassa az,aki el szokta.
Jó olvasást! xoxo:Lunana
Amint az ajtó felé igyekeztünk,a 5 Seconds of Summerös srácok,és Luke szőke barátnője,Aisha(akin több festék volt,mint bárki máson,akivel eddig találkoztam)álltak ott.
-Nézzétek,itt vannak.-örült meg nekünk Luke,mintha mi sem történt volna.Pedig én nagyon mérges voltam rá.Még mindig,de ez neki úgy tűnik nem igazán tűnt fel.Próbáltam mosolyogni és normálisan viselkedni.
-Sziasztok.Titeket is látni?
-Igen.Egyébként hozzád jöttünk.Nem akartunk lemaradni a születésnapodról.-mondta.
-Aha.Értem.És őt minek hoztátok magatokkal?-céloztam Aishára,aki Luke mellett állt,és rámászott,hogy mindenkivel közölje,hozzá tartozik.
-Van valami problémád?-kérdezte elég magas hangon.Eddig sem volt szimpatikus,de most már feleannyira sem.
-Csupán annyi,hogy nem bírlak,és nem értem mit keresel itt.
-Austin hívott,és ahova ő megy,oda megyek én is.-közölte egyszerűen,mire felszaladt a szemöldököm.-Austin,az meg ki?-nevettem el magam.
-Hát ő.-mondta,és Lukera mutatott.
-Aha,jó.Tudod,az a gáz,hogy Lukenak hívják,nem Austinnak.
-Nem mindegy?Mindkettő fiúnév.-vonta meg a vállát amolyan "nem igazán érdekel"stílusban.
-Úgy hallottam esküvőre készültök,és még a nevét sem tudod?
-De tudom!
-Ja,azért Austinoztad le az előbb.Na mindegy,mi Niallel épp menni készültünk.További jó szórakozást.-köszöntem el,és Niallel a nyomomban,kikerültem őket.Az udvarra kiérve megcsapott a hideg,és ismét megbántam,hogy olyan lengén öltöztem fel aznap.
-Fázol?-kérdezte,mikor látta,hogy a karomat magam elé tartom,hátha úgy nem fagyok meg annyira.Levette a zakóját,és a hátamra terítette.
-Köszönöm.-mondtam neki hálásan.
-Most mi lesz?
-Mármint mivel?
-Velünk.
-Hogy érted?-kérdeztem,mert egyáltalán nem értettem a célzást és este is volt már,tehát kezdtem fáradt lenni és gondolkodni sem tudtam.
-Hjjaj.Figyelj Liz..kezdte,de nem fejezhette be,mert az ég megdörrent és elkezdett esni az eső.-Majd megbeszéljük később,most menjünk,mert mindketten elázunk.
-Nem érdekel.Mondd el amit szeretnél.
-Jó.Tehát.Az a helyzet,hogy minél több időt töltök veled,annál inkább kételkedek abban,hogy tovább meg tudom játszani,hogy szerelmes vagyok beléd.
-Mi,miért?
-Azért,-fogta meg a kezem,és velem szembe állt,-azért,mert félek,tényleg beléd szerettem.
-Oh Niall.-mondtam,erre ő közelebb hajolt,és ott a háza előtt,a szakadó esőben,csókolt meg.Milliónyi pillangó cikázott a hasamban,de nem érdekelt,mert ott volt ő.Niall.
Akivel végre kiderültek érzelmeink.
Nem tudom meddig csókolóztunk ott az esőben,de éreztem,hogy kezdek teljesen elázni.
-Niall,figyelj.Bocsi,hogy megtöröm ezt a drámai pillanatot,de most már tényleg mennem kéne,mert teljesen átfagytam.
-Oké.Elkísérlek.-mondta és megfogta a kezem.-fogjunk egy taxit.
Legnagyobb örömünkre pont arra jött egy,és leintettük.Beszálltunk,bemondtuk a címet,és már mentünk is.A hátsó ülésen ülve,a fejem Niall vállára hajtottam,és egy szempillantás alatt elaludtam.
Arra ébredtem,hogy valaki rázogat.Niall volt az.-Liz,megérkeztünk.
-Mmm..mi?
-Megjöttünk.Itt laksz.
-Ja,oké.-szálltam ki az autóból,és örömmel konstatáltam,hogy elállt az eső.Valami viszont nem stimmelt.Nem jössz?-érdeklődtem a kocsiba visszanézve.
-De igen,csak szerintem sétálok egyet.-Kifizette az utat,és ő is kiszállt.
-Oké,akkor szia.-köszöntem el,és már mentem volna,mire megrántotta megrántotta a karom,és magához húzott.Sokáig csókoltuk egymást,majd egy "khm" hangra lettünk figyelmesek.Elhúzódtunk egymástól és a hang irányába néztünk.Anya volt.Még szerencse,hogy nem apa.Az durvább lett volna.
-Mi történik itt fiatalok?-érdeklődött karba tett kézzel.
-Öööm.nekem mennem kell.Szia Liz.Viszontlátásra.-azzal el is indult a járdán.
-Semmi érdekes anyu.Niall születésnapi partit szervezett nekem.Megleptek a fiúkkal,aztán hazakísért.Aztán..-akadtam meg,mert nem akartam anyunak újra feleleveníteni a csókunkat.
-Aztán összejöttetek.-segített ki.
-Ja,valami olyasmi.-mondtam,mert igazából én sem tudtam,hogy mi van köztünk.
-Jól van,gyere be,mert megfázol.
-Rendben.
A házba belépve,édes illat csapta meg az orromat.
-A nagyi megint süt?
-Igen.Ez az ő születésnapi ajándéka.
-Király.Megkóstolhatom?
-Előbb szerintem meséld el a te lovagodat a többieknek is.
-Nem lehetne később?Azt sem tudom,mi van velünk.Beszélgettünk,aztán megcsókolt.
-Ki csókolt meg?-lépett mellénk apa.
-Szuper,itt az egész bagázs.
-Elizabeth,kicsit finomabban fogalmazz,ha kérhetem.
-Bocsánat apa.-sütöttem le a szemem.
-Szóval,ki csókolt meg kit?
-Hjjaj,apa-fogtam meg fél kézzel a vállát-a tinédzser élet elég bonyolult.-mondtam és elmentem sütizni.Felpakoltam egy tányérra,és a nappalin átkelve,megköszöntem a nagyinak,hogy ilyen jó ajándékot csinált nekem.
-Szívesen drágám.Boldog 18.születésnapot.
18-gondolkoztam el a szobámba menet.Fura szám.Valahol mélyen reménykedtem abban,hogy ebben az életkorban egy kicsit kiegyensúlyozottabb lesz az életem.
Erre Luke eljön a szülinapomra mikor látni se akarom,a  barátnője a nevét sem tudja,és ha ez nem lenne elég,összejöttem Niallel.Vagy valami ilyesmi.Holnap beszélnünk kéne,hogy eldöntsük mi legyen.A szobámba érve,ledőltem az ágyamra,és a születésnapi bulimra gondoltam.Arra,hogy Niall milyen aranyosan énekelte a 18 című dalt.Egy rész maradt meg a fejemben.
"We took a chance,
God knows we tried
Yet all along
I knew we'd be fine"
Az ő része.Most már tudtam,miért nézett rám a dal közben olyan szerelmesen.Mert minden amit énekelt,igaz volt.Szívből énekelt.Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom,és mosolyogva fogadtam a hívást.
-Szia.
-Szia.Csak azért hívlak,hogy megkérdezzem,tudnánk-e holnap valamikor beszélni?
-Igen,tudunk.Délután háromkor a parkban?
-Ott leszek.Anyukád mit reagált arra,hogy látott..tudod,minket?
-Nem sokat,mondtam,hogy még megbeszéljük mi legyen.
-Persze,csak nem telefonon keresztül.Felraklak kamerára,és kihangosítalak,
mert még pakolászom egy kicsit.
-Rendben.
Amint megvolt a művelet,a szekrényemhez léptem,és kerestem magamnak pizsamát.
Addig tovább folytatta.
-És apukád nem tudta meg?
-Nem mondtam neki semmit.
-Akkor jó.Mi az ott a háttérben?
-Ott?Süti.A nagyim csinálta a szülinapomra.
-Finom lehet.
-Az.Ha nem szárad ki holnapig,pár darabot elteszek neked.
-Köszönöm.Te vagy a legjobb.
-Mondd sokat,és talán elhiszem.
-Jó,mondom holnap is.
-Rendben.Sajnos mennem kell,mert még el kell mennem fürdeni,és aludnom se ártana.
-Bár veled aludhatnék.-ábrándozott.
-Bárcsak.Egyszer a jövőben.Na szia.
-Szia,jó éjszakát.
Azzal letettük.
Elintéztem az esti dolgaimat,és mosolyogva feküdtem le,arra gondolva,milyen szerencsés vagyok,hisz annyi lány közül,engem szeretett meg...

Folytatása következik: xoxo Lunana <3